2009. november 9., hétfő

Vad? Tudós? Hasznos? A második forradalom

A 18. második felében már elterjedt a könyvnyomtatás: ennek következtében egyre több könyvet adnak ki, melyek mind tartalmi, mind anyagi, fizikai minőségüket illetően különbözők. Ugyanígy az olvasói réteg is heterogénné válik: az olvasás egyre kevésbé az előkelők és az egyház kiváltsága. Már nem csak könyveket nyomtatnak: megjelennek az újságok, a folyóiratok, a ponyvairodalom, a forradalmi időszakban teret kapnak a gyorsan sokszorosítható pamfletek és kiáltványok. A nyomtatás forradalmával a könyv piaci termékké válik.

"Az intenzív olvasó kevés könyvet olvasott, ugyanazt többször is elolvasta, részleteiben tanulmányozta, esetleg részleteiben meg is tanulta könyvét. A késő középkori, korai modern intenzív olvasó tipikus olvasmánya a Biblia. Az extenzív olvasó már egyértelműen modern értékeket követ. Olvasmányait széles körből válogatja és váltogatja, saját célokat kiválasztva tiszteletlen és szabad, valóságos "olvasási düh" tör ki rajta. [Wittmann 2000]" (Ropolyi László)

Ezt a folyamatot nevezzük az olvasás extenzívvé válásának. A korábbi, intenzív olvasás a megőrzésre, a memorizálásra összpontosított - az extenzióval a funkció, a cél, az olvasás szokásai és kultúrája egészen tágassá, befogadóvá, nyitottá válik - gyenge és jó minőségre egyaránt.

  1. vad olvasás - ami valóban vad volt: a nép olvasási módja, hangos, harsogó; tárgya általában a kor pamfletirodalma, énekei, vitairatai stb. voltak.
  2. tudós olvasás - a tudósok, polihisztorok olvasási, ismeretszerzési módja
  3. hasznos olvasás - elsősorban a társadalmilag hasznos olvasmányokat jelentette, az új, kialakulóban levő polgári, értelmiségi réteg olvasási szokása.

Nagy jelentősége volt a 19. században elinduló intézményesülésnek is. Az új könyvtártípus, a közkönyvtár (public library) mellett egyre nagyobb teret nyernek az olvasástársaságok. Ezeket egyesíti majd' száz évvel később az 1956-ban alapított Nemzetközi Olvasástársaság, az IRA. Az olvasástársaságokhoz hasonló az olvasókörök munkája, amelyek a könyvek, az olvasás kapcsán fognak össze kisközösségeket: a saját maguk által kiválasztott, általában igényes, valódi művészi értéket képviselő olvasmányokat választják ki és beszélik meg. Ezt a szokást napjainkban újra felelevenítik egyes közkönyvtárak.

"Szaporodó újságok, olvasókörök, kölcsönkönyvtárak, és a megsokszorozódó könyvkiadás segítik kielégíteni vágyait. A XVIII. század végére kialakul az a meggyőződés, hogy egyszerűen minden elolvasható." (Ropolyi László)


Nincsenek megjegyzések: