Bevezetés
Olvasás és az olvasási szokások változása - megoszlanak a vélemények a könyvtárosok, olvasásszociológusok, tanárok, olvasással, irodalommal foglalkozók, az olvasást szeretők és szerettetni akarók körében. Egyesek a Gutenberg-galaxis végéről beszélnek (utoljára a Kindle megjelenése kapcsán), mások arról, hogy az internet, a hálózatiság kiszorítja a könyveket, a papíralapú olvasást a régi, megszokott, jól bebetonozott helyéről. Viták folynak arról, hogy az internet helyettesítheti-e a könyvtárat, hogy a jövő mennyiben lesz az e-booké.
Az olvasás forradalmai nem ismeretlenek a történelemben. A kézzel írott könyvek, majd a 15. században a könyvnyomtatás megjelenése, a könyv anyagának változása örökre megváltoztatta az írott irodalom formáját és szerepét. Megkérdőjelezhetetlenül nagy hatással volt az olvasási szokásokra, az olvasásban érintett társadalmi rétegekre. Az olvasó emberek köre évszázadról évszázadra bővült, új műfajok jelentek meg. A 20. században már épp a megváltozott olvasási szokásoknak köszönhetően váltak népszerűvé az új (újra felfedezett), rövidebb terjedelmű műfajok, mint a kisregény.
Az olvasás kutatói az olvasás történetének három "forradalmáról" beszélnek, azonban súlyos
hiba volna az olvasás fejlődését három egyszeri (egyszerű), ám kétségtelenül átfogó, valóban forradalmi változásokat hozó lépésre szűkíteni. A különböző társadalmakban a történelmi, kulturális, társadalmi háttér hatásainak megfelelően az olvasás változásainak általános modelljei jelentős különbségeket mutatnak. Az azonban elmondható, hogy az olvasás "forradalmai" mindig megkérdőjeleztették, újragondoltatták az adott kor társadalmával, emberével a korábbi, jól bevált gyakorlatot. Hiszen ez a mindenkori forradalmak célja, "velejárója": az újítás, a jobbítás szándéka, kilépni a régiből, változtatni, továbblépni; miközben minden korszakban jelen vannak a rejtett, lappangó jegyek, az együttélések, az ellentmondások. Forradalomról beszélhetünk nem csak az olvasás módjának (hangos, mormoló, néma) és céljának (hasznos: tanulás, információszerzés; örömszerző: szórakozás, a szépség keresése stb.), de a könyv anyagának, előállítási módjának és az előállított példányszám változásának kapcsán is.
"A kezdetektől igazolható: a közlési forradalmak előbb megkérdőjelezték a régit, az új a pótlás/helyettesítés, a tökéletesítés/jobbítás szándékával született, a régit akarta helyettesíteni. Csak később teremtett saját "műfajokat". Sajnos, nem eléggé tárgyalt, feltárt, hogy történetük során a könyvtárak miként reagáltak a rögzítés-technika változásaira, új hordozók megjelenésére, térnyerésére. De valószínű, a könyvtár lassan, megkésetten, pótlásként, kiegészítésként fogadta be az újakat, és akkor váltak gyűjtése elsődleges tárgyává, amikor új tartalmat (vagy újmódon) hordoztak." (Tóth Gyula: Az olvasástörténet üzenetei)
Az első olvasási forradalom (a 12. század körül)
Az első olvasási forradalom folyamata (inkább evolúció, mint revolúció! - Tóth Gyula) a hangos olvasást csendesítette el néma olvasássá: a hangos olvasást lassan felváltotta a félhangos, mormoló, végül a néma olvasás. Ennek következtében az olvasás tempója is felgyorsult. Már az ókor forrásai is arra utalnak, hogy nem csak az írás, de vele párhuzamosan az olvasás kultúrája is igen fejlett és változatos volt:
"olvasás magányosan és hallgatóság előtt, a tanító iskolai felolvasása, a szónok, amint írásból tartja beszédét, a kocsiján utazó olvasó, heverő vacsoravendég felolvasást hallgat, az oszlopcsarnok alatt állva vagy ülve olvasó fiatal (igen!) lány; olvastak vadászaton és éjszaka, hogy elűzzék az álmatlanságot stb." (Tóth Gyula: Az olvasástörténet üzenetei)
Az olvasás első, ókori "korszakában" a hangos olvasásnak számos olyan funkciója volt, mely a későbbi korokban eltűnt, de legalábbis csökkent a hangsúlya. A hangos (fel)olvasás társadalmi rangot, presztízst jelentett a kor embere számára. Egyúttal fontos bizonyos mértékű hozzáértés is a felolvasó számára, mivel az ókori szövegekből hiányzik a központozás, a hangsúlyok jelölése: az írás egybefolyt, amelyet a felolvasó tagolt olvasás közben.
A mormoló olvasás a 9. század körül kezd
elterjedni a nyugati világban. Ennek oka az olvasás funkciójának bővülése, részleges leválása a retorika tudományáról. Az olvasás meditatív tevékenységgé válik, amely igényli az olvasó koncentrációját, elmélyülését, s ennek hátráltatójává válik a hangos olvasás. Az olvasás többé nem feltétlenül lineáris, a kódex formája lehetővé teszi az előre- és visszalapozgatást.
A középkorban, a 12. században az írás funkciója egyre inkább a megőrzés lesz, így a hangos olvasás sem kötődik már feltétlenül a szövegekhez. Ebben az időszakban terjed el általánosan a néma olvasás. A néma olvasás a szöveggel való bensőségesebb kapcsolatot, szabad asszociációkat tesz lehetővé, ugyanakkor fenn áll a már-már szabados, nem "ellenőrzött", nem vezetett, önkényes értelmezés lehetősége is. A skolasztika korában így a pontos megértést (lapszéli) kommentárokkal segítik a szerzők. A néma olvasással párhuzamosan megjelenik a központozás a szövegekben.
Jellemző változások a középkorban:
- kisbetűs írás (karoling minuszkula)
- kéthasábos tördelés
- kisebb formátumú könyvek
- fejezetekre osztott kötetek, címek, sorszámok
- idézetek, hivatkozások jelölése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése