Vad? Tudós? Hasznos? A második forradalom

A 18. második felében már elterjedt a könyvnyomtatás: ennek következtében egyre több könyvet adnak ki, melyek mind tartalmi, mind anyagi, fizikai minőségüket illetően különbözők. Ugyanígy az olvasói réteg is heterogénné válik: az olvasás egyre kevésbé az előkelők és az egyház kiváltsága. Már nem csak könyveket nyomtatnak: megjelennek az újságok, a folyóiratok, a ponyvairodalom, a forradalmi időszakban teret kapnak a gyorsan sokszorosítható pamfletek és kiáltványok. A nyomtatás forradalmával a könyv piaci termékké válik.

"Az intenzív olvasó kevés könyvet olvasott, ugyanazt többször is elolvasta, részleteiben tanulmányozta, esetleg részleteiben meg is tanulta könyvét. A késő középkori, korai modern intenzív olvasó tipikus olvasmánya a Biblia. Az extenzív olvasó már egyértelműen modern értékeket követ. Olvasmányait széles körből válogatja és váltogatja, saját célokat kiválasztva tiszteletlen és szabad, valóságos "olvasási düh" tör ki rajta. [Wittmann 2000]" (Ropolyi László)

Ezt a folyamatot nevezzük az olvasás extenzívvé válásának. A korábbi, intenzív olvasás a megőrzésre, a memorizálásra összpontosított - az extenzióval a funkció, a cél, az olvasás szokásai és kultúrája egészen tágassá, befogadóvá, nyitottá válik - gyenge és jó minőségre egyaránt.

Az 19. századra három olvasási mód alakul ki:

1. vad olvasás - ami valóban vad volt: a nép olvasási módja, hangos, harsogó; tárgya általában a kor pamfletirodalma, énekei, vitairatai stb. voltak.
2. tudós olvasás - a tudósok, polihisztorok olvasási, ismeretszerzési módja
3. hasznos olvasás - elsősorban a társadalmilag hasznos olvasmányokat jelentette, az új, kialakulóban levő polgári, értelmiségi réteg olvasási szokása.

Nagy jelentősége volt a 19. században elinduló intézményesülésnek is. Az új könyvtártípus, a közkönyvtár (public library) mellett egyre nagyobb teret nyernek az olvasástársaságok. Ezeket egyesíti majd' száz évvel később az 1956-ban alapított Nemzetközi Olvasástársaság, az IRA. Az olvasástársaságokhoz hasonló az olvasókörök munkája, amelyek a könyvek, az olvasás kapcsán fognak össze kisközösségeket: a saját maguk által kiválasztott, általában igényes, valódi művészi értéket képviselő olvasmányokat választják ki és beszélik meg. Ezt a szokást napjainkban újra felelevenítik egyes közkönyvtárak.

"Szaporodó újságok, olvasókörök, kölcsönkönyvtárak, és a megsokszorozódó könyvkiadás segítik kielégíteni vágyait. A XVIII. század végére kialakul az a meggyőződés, hogy egyszerűen minden elolvasható." (Ropolyi László)

Verba volent, scripta manent: az olvasás első forradalmáról

Bevezetés

Olvasás és az olvasási szokások változása - megoszlanak a vélemények a könyvtárosok, olvasásszociológusok, tanárok, olvasással, irodalommal foglalkozók, az olvasást szeretők és szerettetni akarók körében. Egyesek a Gutenberg-galaxis végéről beszélnek (utoljára a Kindle megjelenése kapcsán), mások arról, hogy az internet, a hálózatiság kiszorítja a könyveket, a papíralapú olvasást a régi, megszokott, jól bebetonozott helyéről. Viták folynak arról, hogy az internet helyettesítheti-e a könyvtárat, hogy a jövő mennyiben lesz az e-booké.

Az olvasás forradalmai nem ismeretlenek a történelemben. A kézzel írott könyvek, majd a 15. században a könyvnyomtatás megjelenése, a könyv anyagának változása örökre megváltoztatta az írott irodalom formáját és szerepét. Megkérdőjelezhetetlenül nagy hatással volt az olvasási szokásokra, az olvasásban érintett társadalmi rétegekre. Az olvasó emberek köre évszázadról évszázadra bővült, új műfajok jelentek meg. A 20. században már épp a megváltozott olvasási szokásoknak köszönhetően váltak népszerűvé az új (újra felfedezett), rövidebb terjedelmű műfajok, mint a kisregény.

Az olvasás kutatói az olvasás történetének három "forradalmáról" beszélnek, azonban súlyos

hiba volna az olvasás fejlődését három egyszeri (egyszerű), ám kétségtelenül átfogó, valóban forradalmi változásokat hozó lépésre szűkíteni. A különböző társadalmakban a történelmi, kulturális, társadalmi háttér hatásainak megfelelően az olvasás változásainak általános modelljei jelentős különbségeket mutatnak. Az azonban elmondható, hogy az olvasás "forradalmai" mindig megkérdőjeleztették, újragondoltatták az adott kor társadalmával, emberével a korábbi, jól bevált gyakorlatot. Hiszen ez a mindenkori forradalmak célja, "velejárója": az újítás, a jobbítás szándéka, kilépni a régiből, változtatni, továbblépni; miközben minden korszakban jelen vannak a rejtett, lappangó jegyek, az együttélések, az ellentmondások. Forradalomról beszélhetünk nem csak az olvasás módjának (hangos, mormoló, néma) és céljának (hasznos: tanulás, információszerzés; örömszerző: szórakozás, a szépség keresése stb.), de a könyv anyagának, előállítási módjának és az előállított példányszám változásának kapcsán is.

"A kezdetektől igazolható: a közlési forradalmak előbb megkérdőjelezték a régit, az új a pótlás/helyettesítés, a tökéletesítés/jobbítás szándékával született, a régit akarta helyettesíteni. Csak később teremtett saját "műfajokat". Sajnos, nem eléggé tárgyalt, feltárt, hogy történetük során a könyvtárak miként reagáltak a rögzítés-technika változásaira, új hordozók megjelenésére, térnyerésére. De valószínű, a könyvtár lassan, megkésetten, pótlásként, kiegészítésként fogadta be az újakat, és akkor váltak gyűjtése elsődleges tárgyává, amikor új tartalmat (vagy újmódon) hordoztak." (Tóth Gyula: Az olvasástörténet üzenetei)

Az első olvasási forradalom (a 12. század körül)

Az első olvasási forradalom folyamata (inkább evolúció, mint revolúció! - Tóth Gyula) a hangos olvasást csendesítette el néma olvasássá: a hangos olvasást lassan felváltotta a félhangos, mormoló, végül a néma olvasás. Ennek következtében az olvasás tempója is felgyorsult. Már az ókor forrásai is arra utalnak, hogy nem csak az írás, de vele párhuzamosan az olvasás kultúrája is igen fejlett és változatos volt:

"olvasás magányosan és hallgatóság előtt, a tanító iskolai felolvasása, a szónok, amint írásból tartja beszédét, a kocsiján utazó olvasó, heverő vacsoravendég felolvasást hallgat, az oszlopcsarnok alatt állva vagy ülve olvasó fiatal (igen!) lány; olvastak vadászaton és éjszaka, hogy elűzzék az álmatlanságot stb." (Tóth Gyula: Az olvasástörténet üzenetei)

Az olvasás első, ókori "korszakában" a hangos olvasásnak számos olyan funkciója volt, mely a későbbi korokban eltűnt, de legalábbis csökkent a hangsúlya. A hangos (fel)olvasás társadalmi rangot, presztízst jelentett a kor embere számára. Egyúttal fontos bizonyos mértékű hozzáértés is a felolvasó számára, mivel az ókori szövegekből hiányzik a központozás, a hangsúlyok jelölése: az írás egybefolyt, amelyet a felolvasó tagolt olvasás közben.

A mormoló olvasás a 9. század körül kezd

elterjedni a nyugati világban. Ennek oka az olvasás funkciójának bővülése, részleges leválása a retorika tudományáról. Az olvasás meditatív tevékenységgé válik, amely igényli az olvasó koncentrációját, elmélyülését, s ennek hátráltatójává válik a hangos olvasás. Az olvasás többé nem feltétlenül lineáris, a kódex formája lehetővé teszi az előre- és visszalapozgatást.

A középkorban, a 12. században az írás funkciója egyre inkább a megőrzés lesz, így a hangos olvasás sem kötődik már feltétlenül a szövegekhez. Ebben az időszakban terjed el általánosan a néma olvasás. A néma olvasás a szöveggel való bensőségesebb kapcsolatot, szabad asszociációkat tesz lehetővé, ugyanakkor fenn áll a már-már szabados, nem "ellenőrzött", nem vezetett, önkényes értelmezés lehetősége is. A skolasztika korában így a pontos megértést (lapszéli) kommentárokkal segítik a szerzők. A néma olvasással párhuzamosan megjelenik a központozás a szövegekben.

Jellemző változások a középkorban:

• kisbetűs írás (karoling minuszkula)
• kéthasábos tördelés
• kisebb formátumú könyvek
• fejezetekre osztott kötetek, címek, sorszámok
• idézetek, hivatkozások jelölése

"Semmi sem új a nap alatt": az olvasás forradalmai

Olvasás és az olvasási szokások változása - megoszlanak a vélemények a könyvtárosok, olvasásszociológusok, tanárok, olvasással, irodalommal foglalkozók, az olvasást szeretők és szerettetni akarók körében. Egyesek a Gutenberg-galaxis végéről beszélnek (utoljára a Kindle megjelenése kapcsán), mások arról, hogy az internet, a hálózatiság kiszorítja a könyveket, a papíralapú olvasást a régi, megszokott, jól bebetonozott helyéről. Viták folynak arról, hogy az internet helyettesítheti-e a könyvtárat, hogy a jövő mennyiben lesz az e-booké.

Az olvasás forradalmai nem ismeretlenek a történelemben. A kézzel írott könyvek, majd a 15. században a könyvnyomtatás megjelenése, a könyv anyagának változása örökre megváltoztatta az írott irodalom formáját és szerepét. Megkérdőjelezhetetlenül nagy hatással volt az olvasási szokásokra, az olvasásban érintett társadalmi rétegekre. Az olvasó emberek köre évszázadról évszázadra bővült, új műfajok jelentek meg. A 20. században már épp a megváltozott olvasási szokásoknak köszönhetően váltak népszerűvé az új (újra felfedezett), rövidebb terjedelmű műfajok, mint a kisregény.

Az olvasás történetének kutatói az olvasás három forradalmáról beszélnek.

1. "Az első 'olvasási forradalom' a hangos olvasást csöndesítette el." Bár a néma olvasás gyökereit már az ókori Görögországban megtaláljuk, széles körben a késő középkorban terjedt el, amikor a könyvek, az írott elsődleges funkciójává a megőrzés vált.
   
   

   A csöndes olvasás jóval szabadabb asszociációkat enged meg, bensőségesebb kapcsolatot az olvasó és a szöveg között. Egyazon könyv többféle olvasattal kezd rendelkezni, ráadásul nem tereli el a figyelmet a szövegről a hangos olvasás. (A teljes szöveget lásd itt.)

   
   
   
   
2. A második olvasási forradalommal az intenzív olvasást az extenzív olvasás váltotta fel. A nagy mennyiségű, egyre szélesebb körben elérhető nyomtatott szövegnek köszönhetően az intenzív, kevés könyvet (főként a Bibliát) sokszor elolvasó, átismétlő, memorizáló olvasás helyébe a nagy mennyiségű, változatos műfajú szöveget feldolgozó és befogadó, kritikus olvasás került. Ebben az időszakban kezd a könyvek kiadása tömegessé válni, áruk jelentősen csökken, egyre többen és többet, változatos témákban és műfajokban olvasnak. Elkülönül egymástól a vad, a tudós és a hasznos olvasás.
   
   

   Olvasmányait széles körből válogatja és váltogatja, saját célokat kiválasztva tiszteletlen és szabad, valóságos "olvasási düh" tör ki rajta. [Wittmann 2000] Szaporodó újságok, olvasókörök, kölcsönkönyvtárak, és a megsokszorozódó könyvkiadás segítik kielégíteni vágyait. A XVIII. század végére kialakul az a meggyőződés, hogy egyszerűen minden elolvasható.
   (Forrás: Ropoly: A könyv és az olvasás)

   
   
   
   
   
3. Az olvasás harmadik forradalmának a ma embere a tanúja: ez az elektronikusan tárolt, megjelenített és terjesztett szövegek kora. A hálózatisággal megjelenő hipertext egyszerűvé teszi a szövegek közötti átjárást, a nem lineáris olvasást; a szöveg kereshetővé, könnyen és gyorsan használhatóvá válik. Ezzel egyidőben megnő a nyilvánosságra kerülő szövegek ellenőrizetlensége, s a veszély, hogy nem megbízható az, amit olvasunk. A web, a webkettő közösségivé teszi az olvasást, lehetővé teszi a szövegek szerkesztését, újrastrukturálását: a használó egyszerre válik íróvá, olvasóvá és kiadóvá - "az összeolvadó szerepek új módszereket és lehetőségeket kínálnak." (Ropoly)
   
   

A képek forrása:

Woman Reading

Reading Books