Néhány hónapja egy konferencián ültem, egy műhelymunkán vettem részt. A beszélgetés egy pontján felállt egy egyetemi könyvtáros, és kifejtette, nem érti, miért engedik meg maguknak az oktatók, hogy a diákok a személyes weblapjaikról tölthessék le az egyes kurzusok anyagát, hogy így könnyebben felkészülhessenek a vizsgákra. Miért nem járnak könyvtárba, hogy ott készüljenek egy-egy zh-ra vagy beadandóra? Miért nem tanítják már középiskolás kortól a kutatás módszertanát a fiataloknak?Más helyen azt hallottam egy könyvtárostól, nem - vagy csak korlátozott mértékben - engedik a középiskolásoknak vagy egyetemistáknak, hogy házidolgozataikban elektronikus forrásokat használjanak, mondván: ami webre kerül, nem megbízható, nem ellenőrzött tartalom.
Ellensége-e a web a könyvtárnak és az olvasásnak? Igaza lehet-e ennek a két könyvtárosnak? Azonosíthatjuk-e az internetezés idejét azzal az idővel, amit nem olvasással töltöttünk? Megengedhetjük-e magunknak, hogy általánosítsunk e témában? Erre keresem a választ a következő bejegyzésben.
Olvasás vagy információszerzés?
Elsőként fel kell tennünk a kérdést: mi az olvasás funkciója? Elsődleges célunk a szórakozás, a gyönyörködtetés, vagy az információszerzés?
Megállapíthatjuk ugyanis, hogy az internetezés az olvasás egy új válfaját fejlesztette ki. A szépirodalmi alkotásokat, különösen például a regényeket (igaz, nagy számban elérhetők az elektronikus könyvtárakban, pl. a MEK-ben) nem szívesen olvasunk képernyőről. Az e-könyv-olvasók (mint a Kindle) sorsa még kérdéses - vajon mennyire válnak elterjedté, általánossá. Egyelőre nem csak a közel százezer forintos át a riasztó.
Igaz, cserébe fel kell adni a papírkönyvek könnyű lapozhatóságát, s akármilyen ergonomikus a Kindle felülete, nem kényelmes oda-vissza pörgetni a hatodik és a tizennegyedik fejezet közt, s aláhúzgálni a lényeges szövegrészeket. Egy igazi könyvben akár egy ceruzával, akár egy kiemelővel külön erőfeszítés nélkül, az olvasással párhuzamosan lehet jegyzetelni illetve jelölni. Ugyanez egy elektronikus eszközön egyelőre egy joystickkel és billentyűkkel érhető el. Ezt a problémát később nyilván megoldja majd egy jól működő érintésérzékeny kijelző - írja a HWSW.
Persze ott van az eletronikus szöveg számtalan előnye: a nemlineáris struktúra sokkal inkább alkalmazkodik az ember gondolkodásához, mint a lineárisan haladó nyomtatott szöveg; egyszerűbb és gyorsabb a keresés, könnyebb az anyag újrastrukturálása,- mindehhez kevesebb helyre, időre és (jó esetben) pénzre van szükség.
De ez már az olvasás "új válfaja", melynek elsődleges célja az információszerzés- és megosztás, lényegi eleme pedig közösségi volta: a weben történő olvasás és az írás összekapcsolódik a felhasználók közötti kapcsolatfelvétellel és a kapcsolattartással, kommunikációval.
Alkotni tanít
Mások azonban azzal érvelnek, hogy az internet az olvasás egy új válfaját fejlesztette ki, s ezt sem az iskolának, sem a társadalomnak nem szabadna figyelmen kívül hagynia. A net ugyanis a passzív tévézés elől húzza el a fiatalokat, és arra készteti őket, hogy írjanak és olvassanak - írja az SG.
Vakmerőség lenne azt állítani, hogy az internet egyértelműen káros a gyermekek és a fiatalok olvasási szokásaira - az azonban egyértelmű, hogy komoly változások indultak meg e téren.A pedagógia gyakorlatában, már a hazai oktatásban is fel-felbukkanó projektmódszer - amelynek alkalmazásában, koordinálásában komoly szerepe és feladata van az iskolai könyvtáraknak és könyvtárostanároknak - is szorgalmazza alkotótevékenységében nemcsak a webes olvasást és információszerzést, de a megszerzett információk weben történő feldolgozását, használatra, bemutatásra szánását is.
Beszűkülő funkciók
A hagyományos értelemben vett, "papíralapú" olvasás funkciója beszűkül - kevésbé lesz feladata az információszerzés (erre a célra ott a web). Mintegy megtörténhet az, ami néhány évszázaddal ezelőtt: az olvasás kuriózummá, luxussá, csemegévé válik, beszűkül az olvasók köre, azoké, akik számára az olvasás elsősorban esztétikai élvezetet (is) nyújt. Fennáll a veszélye annak a jelenségnek is, amelynek kezdeteit napjainkban tapasztaljuk: az olvasás az elszakadás eszközévé válik, virtuális világokba repít, kiemel (emel?) a hétköznapokból, a megszokottból. Új "ízt" ad, amely mellett a régi (a valóságos) már ízetlen, sótlan, szürke.
***
Nem kell tehát temetnünk sem a könyveket, sem az olvasást - talán itt is az "arany középszer" az, ami a legközelebb áll az igazsághoz:
Internet és olvasás. Szerintem egymás kiegészítői. Megtalálod a szükséges, vagy téged érdeklő információkat, és letöltöd, kinyomtatod. továbbküldöd, kommunikálsz. Azaz nem pótolja könyveket, cikkeket, de elérésüket gyorsabbá teszi. - Tóth Zoltán.
