Evolúció vagy revolúció? 2.0

A rég emlegetett FPI-s előadás megjelent a Kossuth Kiadónál (e-)kötetben is, ha érdekel, kattints!

Fiatalok és olvasás - a digitális korban

Átbogarásztam, lefordítottam egy izgalmas amerikai kutatás összefoglalóját a Teacher|Librarianről az egyik órámra, idemásolom (igaz, eredetileg egy másik, még tesztüzemben levő blogra készült).

A Teacher|Librarian egy új, a digitális kor olvasási jelenségeiről szóló tanulmány megjelenéséről számol be. A kutatás, amely 1045, 6 és 17 év közötti fiatal bevonásával 2010 tavaszán készült, a gyerekek és családtagjaik olvasáskultúráját vizsgálja.

IT kontra olvasás?

A megfigyelés szerint a gyerekek szabadidejük egyre kevesebb hányadát töltik olvasással, míg a web és a mobiltelefonok használatával töltött idő növekszik. A szülők megfigyelései szerint az elektronikus és digitális eszközök egyértelműen negatív hatást gyakorolnak mind az olvasási, mind a sportolási szokásokra, de a családi egységre is. Ugyanakkor fontos megállapítás az is, hogy az új technológiai eszközök mint az e-book olvasók, pozitív hatással vannak a fiatalok könyvek és olvasás iránti érdeklődésére. A 9 és 17 év közötti fiatalok több, mint felét érdeklik az e-könyvek, a megkérdezettek harmada pedig szívesen venné, ha hozzáférhetne egy e-könyv olvasóhoz.

Az olvasás értéke

A megkérdezett szülők és gyerekek is egyetértettek abban, hogy a legfőbb ok, amiért olvasnak az, hogy az olvasás tágítja a képzelőerőt, inspirál és új információkhoz juttat hozzá. Nyolcból tíz fiatal pedig azt állította, büszkeséggel tölti el őket, ha végigolvasnak egy könyvet.

Motivációk és ellenhatások

Arra, hogy a szülők miképpen motiválhatnák gyermekeiket az olvasásra, számos "stratégia" létezik. Egyesek gondoskodnak róla, hogy mindig legyenek érdekes könyvek a polcon, mások limitálják a fiatalok számítógép előtt tölthető idejét vagy igyekeznek olyan könyveket ajánlani, amelyek érdekelhetik a gyerekeket. Ugyanakkor nem törekednek már arra, hogy rákényszerítsék gyermekeiket a klasszikus szépirodalom olvasására. Tízből kilenc szülő véleménye szerint amíg a gyermek olvas, olvashasson szabadon, amit csak szeretne. Úgy tűnik, ezzel a véleménnyel a fiatalok is kibékülnek: szintén kilencven százalékos a fiatalok aránya, akik szabadon, maguk szeretik választani az elolvasandó könyveket, és nem mások utasítására döntenek egy-egy kötet mellett.

A teljes kutatási beszámoló elérhető itt (pdf), a rezümé pedig a Teacher|Librarian oldalán.

Mitől sikeresek?

Vámpírok és vérfarkasok, alkonyat, manók és a fantázia lényei; szinglik; jólét, stresszmentesség, egészség és siker; keleti kultúrák és ezotéria - jellegzetes témák ezek napjaink sikerkönyveinek világában. Kíváncsi vagyok, mi rejtőzhet a világsikerek hátterében. Miért keressük a borzongást, a groteszket? Mennyire előidézője a sikernek az elvágyódás a realitásból a nem reális világokba?

A szabadidő eltöltése és ezen belül az olvasási szokások is alaposan megváltoztak az évszázadok, évtizedek során: a könyvek elterjedésével az olvasás a szabadidő - miután már szabadidőről beszélhetünk - eltöltésének népszerű eszközévé vált; az olvasás célja többé nem csak az ismeretszerzés vagy a tanulás, de a szórakoztatás is lett. A technika fejlődésével, a gépek megjelenésével és elterjedésével a szabadidő mennyisége megnőtt, jellege átalakult - s vele együtt átalakultak eltöltésének eszközei is. Előtérbe került a sport, a közösségi tevékenységek, az aktív kikapcsolódás, majd az elektronika fejlődésének köszönhetően a rádió és a televízió, az internet. A fogyasztói szemlélet kialakulásával az ember figyelme egyre inkább önmaga felé fordul, bár a web kedvez a közösségek ki- és átalakulásának is.

Az olvasás "funkciója" ezzel az átalakulással párhuzamosan változott, formálódott tovább.

"Igyekszem meggyőzni a hallgatóságomat arról, hogy az olvasás nem egy dologra való. Ha gyönyörködni akarok, mondjuk, Reviczky vagy Verlaine vigaszát keresem, és máshova nyúlok a könyvespolcon, ha rendben akarom tartani a Trabantomat. De megfelelő szakkönyv nélkül az sem megy!

A legtöbb igényes ember lelkében él valamiféle kíváncsiság. Mindenekelőtt saját lelkére, múltjára, de rögtön azután a szomszédjáéra kíváncsi. Azt szoktam mondani, hogy a könyv olyan áramforrás, ami hol kikapcsol, hol bekapcsol – mármint bennünket a valóságba." (Hegedűs Géza - 1979.)

Működő regényeket! - A siker a szerző és a kiadó szempontjából

"Egy regény pedig akkor működik, ha megfelel az alábbi követelményeknek:

• azok többsége, akik szeretik az ilyen típusú sztorikat, élvezettel olvassák végig
• nem érzik időpocsékolásnak az olvasást
• miután befejezték, keresik az író további könyveit
• és ajánlják másoknak a regényt."
  
  

Megfelelő marketingtevékenység nélkül nagy eséllyel maradhat el a siker, ám hiába a jó reklám, ha az olvasók egymás között, személyes kapcsolataik révén nem "népszerűsítik" az olvasott könyveket. A személyes kapcsolat egyike a leghatásosabb marketingeszközöknek - holott célja nem tudatosan a népszerűsítés. A jó könyv beszédtéma lesz, működő könyv - az olvasók keresni kezdik a szerző további könyveit, szerencsés esetben bizalom alakul ki bennük a kiadóval/a sorozattal szemben is - és ez a siker szempontjából többet ér, mint bármilyen reklám. A szerző vagy a mű ismertsége döntő jelentőségű a kötet sikere szempontjából. Sőt. "A médiából országos népszerűségre szert tett szerzők könyvei – gyakorlatilag függetlenül a tartalomtól – igen jó befektetésnek számítanak."

Más kérdés, hogy egy-egy sikeres, akár világsikerű, üzletileg is támogatott, népszerűsített kötet, amelynek olvasói "nem érzik időpocsékolásnak az olvasást" sem jelent garanciát arra, hogy olvasói - különösen fiatal olvasói - valóban rendszeres olvasókká válnak.

A népszerű könyveket gyakran lekicsinylően nevezik bestsellereknek, ám ennek a felhangnak gyakran nincs is alapja.

"Egy könyv bestseller volta önmagában nem jelenti a mű „értékességét” (például hosszabb távon érvényes tartalmat, maradandóságot), csupán a közönség érdeklődését vagy állítólagos érdeklődését jelzi – amely kétségtelenül fontos, hiszen a könyvek (és hasonló árucikkek) a közönségnek készülnek, de ezt a figyelmet esetleg csak a mű ismertsége és médiatámogatottsága idézi elő."

Mit olvasunk?

"Az emberek ma is azt szeretik olvasni, amiben valami történik. Az elbeszélés módja az időben változik. De hogy valaminek történnie kell, hogy az ellentétek összecsapnak, és az emberek különféle helyzetekben különbözőképpen viselkednek – az változtathatatlan. Victor Hugóban és Poe-ban, Flaubert-ben és Agatha Christie-ben az a közös, hogy lebilincselnek, felébresztik és ki is elégítik az olvasó kíváncsiságát. Beavatnak abba, hogy milyen érdekes dolgok történnek a világban és a szomszédban. Ha kérek egy feketét egy presszóban, és kihozzák – ez nem téma. De ha a felszolgáló azt mondja, hogy „Önnek nem hozhatok”, akkor a dolog kezd érdekes lenni. Egy régi görög szerzőnél olvastam, hogy minden dráma arról szól, valaki valamit akar csinálni, de ezt valakik akadályozzák. A két törekvés összeütközik, s ezáltal más helyzet alakul ki, mint a dráma elején." (Hegedűs Géza - 1979.)

1979 óta a fő irányvonal - "amiben valami történik" - nem változott ugyan, de az olvasók egyre nagyobb mértékben keresik a könnyen fogyasztható, kevés szellemi erőfeszítést igénylő könyveket, lektűröket és a "sztárírók" könyveit is. S ezt az igényt rendre ki is elégíti a rendszerváltás óta sokszorosára duzzadt kiadói kínálat. Az olvasók egyre gyakrabban állnak elő speciális, egészen egyéni igényekkel, s ebből gyakran profitálnak azok a kiadók, amelyek kimondottan az egyéni igények kielégítését választják fő célul működésükben. A könyvek iránti kereslet ugrásszerűen nő meg a karácsonyi, karácsony előtti időszakban - s erre a kiadók és a könyvterjesztők is tudatosan készülnek.

Alternatívakeresés?

A sikerkönyvek témái - egészen változó minőségben és hitelességgel - fedik le azokat a területeket, amelyeken napjaink társadalma ínséget szenved. Válaszokat, méghozzá igen gyakran a fogyasztói szemléletnek megfelelő, gyors, kész, azonnal fogyasztható és emészthető válaszokat igyekeznek keresni és adni olvasóiknak - gyakran a hitelesség és az igazság(osság) rovására is.

Az intimitás és a spiritualitás válsága(?)

Megnőtt a sikere azoknak a könyveknek, amelyek az intimitás, a titkok határát érintgetik. A sztárírók könyvei az ismeretlen ismerős "celebek" magánéletébe engednek bepillantást. A Da Vinci-kód-típusú könyvek, az apokrif evangéliumokat (újra)felfedező, azokból szenzációt csináló regények izgatottan keresik a kérdéseket, a titkokat, majd a válaszokat is. A keleti kultúrákkal és az ezotériával, spiritizmussal stb. foglalkozó irodalom alternatívát próbál kínálni az európai spiritualitásból kilépni vágyó, de gyakran gyors, kész és más válaszokat, utakat kereső, nem ritkán kétségbeesetten kapaszkodó olvasó számára. Sikeresek, mert utat, kapaszkodót kínálnak annak, aki nem tud hova kapaszkodni, aki keresi a spiritualitást, még inkább: az egyetemességet.

Egyénként és közösségben

Nem csak egyetemes válaszokat keresünk - egyediségünk és együttességünk, közösségi életünk ugyanígy alternatívák, új utak után kutat. A szingliirodalom a nőt új, a korábbi évtizedektől eltérő szerepben: az önálló, független nő státuszába helyezi. Stephenie Meyer Alkonyat-sorozata - bár karaktereit, stílusát sokan laposnak, gyengének mondják - valami mást, mint elődei: a szerelem új távlatát kínálja a többségében tizenéves olvasók számára: tudsz-e szeretni az életed árán is?

Elrugaszkodás a valóságtól

Beszélhetünk a romantikus lektűrirodalom "hús-vér" szereplőiről, a fantasyk világának lényeiről, vámpírokról, vérfarkasokról, varázslókról: mind a nemreális világok átélésére vezetik olvasójukat. Lehet-e - még ha nem is tudatos - cél a kézzelfogható valóságtól egy másik, irreális, izgalmas, néha groteszk világba való menekülés? Ebben a szférában az olvasás csemege lesz, kiváltság - már nem az információszerzés, sokkal inkább az elszakadás, a kilépés eszköze.

A kép forrása: Sztárok bestsellerei

Verba volent, scripta manent: az olvasás első forradalmáról

Bevezetés

Olvasás és az olvasási szokások változása - megoszlanak a vélemények a könyvtárosok, olvasásszociológusok, tanárok, olvasással, irodalommal foglalkozók, az olvasást szeretők és szerettetni akarók körében. Egyesek a Gutenberg-galaxis végéről beszélnek (utoljára a Kindle megjelenése kapcsán), mások arról, hogy az internet, a hálózatiság kiszorítja a könyveket, a papíralapú olvasást a régi, megszokott, jól bebetonozott helyéről. Viták folynak arról, hogy az internet helyettesítheti-e a könyvtárat, hogy a jövő mennyiben lesz az e-booké.

Az olvasás forradalmai nem ismeretlenek a történelemben. A kézzel írott könyvek, majd a 15. században a könyvnyomtatás megjelenése, a könyv anyagának változása örökre megváltoztatta az írott irodalom formáját és szerepét. Megkérdőjelezhetetlenül nagy hatással volt az olvasási szokásokra, az olvasásban érintett társadalmi rétegekre. Az olvasó emberek köre évszázadról évszázadra bővült, új műfajok jelentek meg. A 20. században már épp a megváltozott olvasási szokásoknak köszönhetően váltak népszerűvé az új (újra felfedezett), rövidebb terjedelmű műfajok, mint a kisregény.

Az olvasás kutatói az olvasás történetének három "forradalmáról" beszélnek, azonban súlyos

hiba volna az olvasás fejlődését három egyszeri (egyszerű), ám kétségtelenül átfogó, valóban forradalmi változásokat hozó lépésre szűkíteni. A különböző társadalmakban a történelmi, kulturális, társadalmi háttér hatásainak megfelelően az olvasás változásainak általános modelljei jelentős különbségeket mutatnak. Az azonban elmondható, hogy az olvasás "forradalmai" mindig megkérdőjeleztették, újragondoltatták az adott kor társadalmával, emberével a korábbi, jól bevált gyakorlatot. Hiszen ez a mindenkori forradalmak célja, "velejárója": az újítás, a jobbítás szándéka, kilépni a régiből, változtatni, továbblépni; miközben minden korszakban jelen vannak a rejtett, lappangó jegyek, az együttélések, az ellentmondások. Forradalomról beszélhetünk nem csak az olvasás módjának (hangos, mormoló, néma) és céljának (hasznos: tanulás, információszerzés; örömszerző: szórakozás, a szépség keresése stb.), de a könyv anyagának, előállítási módjának és az előállított példányszám változásának kapcsán is.

"A kezdetektől igazolható: a közlési forradalmak előbb megkérdőjelezték a régit, az új a pótlás/helyettesítés, a tökéletesítés/jobbítás szándékával született, a régit akarta helyettesíteni. Csak később teremtett saját "műfajokat". Sajnos, nem eléggé tárgyalt, feltárt, hogy történetük során a könyvtárak miként reagáltak a rögzítés-technika változásaira, új hordozók megjelenésére, térnyerésére. De valószínű, a könyvtár lassan, megkésetten, pótlásként, kiegészítésként fogadta be az újakat, és akkor váltak gyűjtése elsődleges tárgyává, amikor új tartalmat (vagy újmódon) hordoztak." (Tóth Gyula: Az olvasástörténet üzenetei)

Az első olvasási forradalom (a 12. század körül)

Az első olvasási forradalom folyamata (inkább evolúció, mint revolúció! - Tóth Gyula) a hangos olvasást csendesítette el néma olvasássá: a hangos olvasást lassan felváltotta a félhangos, mormoló, végül a néma olvasás. Ennek következtében az olvasás tempója is felgyorsult. Már az ókor forrásai is arra utalnak, hogy nem csak az írás, de vele párhuzamosan az olvasás kultúrája is igen fejlett és változatos volt:

"olvasás magányosan és hallgatóság előtt, a tanító iskolai felolvasása, a szónok, amint írásból tartja beszédét, a kocsiján utazó olvasó, heverő vacsoravendég felolvasást hallgat, az oszlopcsarnok alatt állva vagy ülve olvasó fiatal (igen!) lány; olvastak vadászaton és éjszaka, hogy elűzzék az álmatlanságot stb." (Tóth Gyula: Az olvasástörténet üzenetei)

Az olvasás első, ókori "korszakában" a hangos olvasásnak számos olyan funkciója volt, mely a későbbi korokban eltűnt, de legalábbis csökkent a hangsúlya. A hangos (fel)olvasás társadalmi rangot, presztízst jelentett a kor embere számára. Egyúttal fontos bizonyos mértékű hozzáértés is a felolvasó számára, mivel az ókori szövegekből hiányzik a központozás, a hangsúlyok jelölése: az írás egybefolyt, amelyet a felolvasó tagolt olvasás közben.

A mormoló olvasás a 9. század körül kezd

elterjedni a nyugati világban. Ennek oka az olvasás funkciójának bővülése, részleges leválása a retorika tudományáról. Az olvasás meditatív tevékenységgé válik, amely igényli az olvasó koncentrációját, elmélyülését, s ennek hátráltatójává válik a hangos olvasás. Az olvasás többé nem feltétlenül lineáris, a kódex formája lehetővé teszi az előre- és visszalapozgatást.

A középkorban, a 12. században az írás funkciója egyre inkább a megőrzés lesz, így a hangos olvasás sem kötődik már feltétlenül a szövegekhez. Ebben az időszakban terjed el általánosan a néma olvasás. A néma olvasás a szöveggel való bensőségesebb kapcsolatot, szabad asszociációkat tesz lehetővé, ugyanakkor fenn áll a már-már szabados, nem "ellenőrzött", nem vezetett, önkényes értelmezés lehetősége is. A skolasztika korában így a pontos megértést (lapszéli) kommentárokkal segítik a szerzők. A néma olvasással párhuzamosan megjelenik a központozás a szövegekben.

Jellemző változások a középkorban:

• kisbetűs írás (karoling minuszkula)
• kéthasábos tördelés
• kisebb formátumú könyvek
• fejezetekre osztott kötetek, címek, sorszámok
• idézetek, hivatkozások jelölése

Olvas-e a könyvtáros?

Írta: Könyvtároskisasszony:

Érdemes egy kupac könyvet az ember íróasztalán tartani. Ugyan a legtöbb nem könyvtáros és a naívabb friss diplomás kollega azt képzelik, hogy a könyvtárosok nem is csinálnak mást egész nap, mint olvasnak, ám ez az elgondolás nagyon is messze áll a valóságtól. Ez a fajta könyvtároskép inkább régies és romantikus, hisz napjainkban legtöbben adminisztrációval töltik a napjukat, unalmas értekezleteken ülnek, s ha papírt is tologatnak, az se igazán könyvekkel kapcsolatos.

Ha az ember tart néhány kötetet az íróasztalán, s ezzel egyrészt fenntartja a romantikus könyvtárosideát, ugyanakkor van kéznél olvasnivaló is, ha netán valami nagy szerencse folytán ideje van rá.

Ráadásul a könyvek levélnehezéknek is beválnak.

Források az első témához

... kicsit lemaradva az eredeti októberi határidőhöz képest...

Íme néhány forrás az első publikáció témájához: az olvasás története, az olvasás forradalmai - hatásaik a múltban és a jelenben (avagy a Gutenberg-galaxis egészségi állapotáról ^^)

• Fekete F. József: Az olvasás világtörténete (Új Könyvpiac - Alberto Manguel Az olvasás története c. könyvéről)
  
  

  " 'Annak kimondása, hogy az író egyenlő az olvasóval, hogy a könyv igazából ember, az ember pedig könyv, a világ egy szöveg, a szöveg pedig nem más, mint a világ – mind az olvasás mesterségének megnevezése' – szögezi le kultúrtörténeti munkájában Alberto Manguel, az olvasó, akinek megadatott, hogy felolvashasson Borgesnek és a könyvek útján eredjen az olvasás világtörténelmének nyomába."

  
  Ugyanerről a kötetről: Szépirodalmi Figyelő (pdf)
  
  
• Ropoly László: A könyv és az olvasás (doc) (Iskolakultúra)
  
  

  "Eisenstein szerint a "nyomtatott kultúrának" a kinyomtatott művek standardizációjával, a könyvek széles körben való elterjedtségével, és a kulturális tartalmak rögzítettségével kapcsolatos jellegzetességei olyannyira jelentősek, hogy a kultúra valóságos "nyomtatási forradalmáról" lehet beszélni."

  
  
• Tóth Gyula: Az olvasástörténet üzenetei (Könyvtári Figyelő)
  
  

  "A nyugat-európai olvasási kultúra történetét tanulmányozva, arra a következtetésre jutottam: az olvasásra is érvényesek az emberi közlés törvényszerűségei. (...) Az olvasásra, olvasásmódokra, módszerekre, technikákra ugyanúgy jellemző, miként a beszédet is megelőző technikáktól az íráson és nyomtatáson át a legújabb elektronikus közlési, ismeretrögzítési, közvetítési technikákra is, hogy a mindenkori közlési és közvetítési rendszerek magukban foglalják a valaha létezett összes technikát és módszert. Az olvasás területén sem bizonyultak a régiek fölöslegesnek és helyettesíthetőknek, hanem minden lényegi változáskor, új olvasási mód és technika keletkezésekor, az olvasással kapcsolatos társadalmi gyakorlat újrarendeződésére került sor."

  
  
• Fekete J. József: Az olvasás mint a feledés gesztusa? (Zetna)
  
  

  "A könyvek birtokbavételének valamennyi módja közül a saját kezű megírás tekinthető a legdicséretesebb módszernek."

  (Walter Benjamin)

• Radnóti Sándor (MTA): Az olvasás muzealizálódása (Magyar Hírlap)
  
  

  Az új olvasási szokások egyik következménye, hogy ahogy valaha Baudelaire figyelembe vette olvasói lagymatag hipokrízisét és költõi sokkterápiának vetette alá az olvasót, úgy ma sok író veszi figyelembe a sietõs, nem-lineáris, hanem pontszerû illetve töredékes olvasásmódot, s megteremti annak irodalmi formáját, lehetõséget teremt az olvasói kattintgatásra és szörfölésre.
  
  

• Ropolyi László: Az internet természete (Google Books)
  
  
• Az olvasás 12. századi forradalma (jegyzet)

Egy-két szempont és egy légbőlkapott vázlat-ötlet

Három részterület jutott eszembe, ami talán nem teljesen off, de érdekel és esetleg másoknak is érdekes lehet. Minden kommentet és kritikát szeretettel várok. :)

1. Az olvasás forradalmai
   - miben jelentettek változást, mennyiben érezzük ma is a hatásukat;
   - új műfajok, anyagok, eszközök; új hatások
   
   
   
2. A jelen forradalma: Olvasás és írás a weben
   - közösségek
   - az olvasás kárára internetezünk-e?
   - egyáltalán: olvasunk-e a neten? Mi a funkciója a webnek az olvasásban? Olvasunk-e vagy "csak" kapcsolatot tartunk másokkal?
   - a napilapok és az internet
   - e-könyvek, e-könyvtárak, webkettő és közösség az olvasás szolgálatában
   - az olvasás funkciójának beszűkülése a webes olvasásban
   
   
   
3. Határterületek: Sikerkönyvek. Mi van az ifjúsági és a szingliirodalom sikere mögött?
   - a szabadidő eltöltésének átalakulása
   - a sikerkönyvek és a társadalmi ínség
   - miért népszerűek? miért fontos az olvasó számára a könyvek nem reális világa? lehetséges, hogy menekülünk? Sikerkönyvek - mint az el- és kiszakadás eszközei? Olvasóvá tesznek-e?
   - "üzlet", támogatottság, marketing, népszerűsítés
   
   vagy
   
   Olvasásnépszerűsítő programok a világon és Magyarországon
   - Nagy Könyv
   - Könyvtárak Összefogása a Társadalomért
   - Iskolai Könyvtárak Világnapja
   - kicsit messzebb: We Tell Stories
   stb.
   

"Semmi sem új a nap alatt": az olvasás forradalmai

Olvasás és az olvasási szokások változása - megoszlanak a vélemények a könyvtárosok, olvasásszociológusok, tanárok, olvasással, irodalommal foglalkozók, az olvasást szeretők és szerettetni akarók körében. Egyesek a Gutenberg-galaxis végéről beszélnek (utoljára a Kindle megjelenése kapcsán), mások arról, hogy az internet, a hálózatiság kiszorítja a könyveket, a papíralapú olvasást a régi, megszokott, jól bebetonozott helyéről. Viták folynak arról, hogy az internet helyettesítheti-e a könyvtárat, hogy a jövő mennyiben lesz az e-booké.

Az olvasás forradalmai nem ismeretlenek a történelemben. A kézzel írott könyvek, majd a 15. században a könyvnyomtatás megjelenése, a könyv anyagának változása örökre megváltoztatta az írott irodalom formáját és szerepét. Megkérdőjelezhetetlenül nagy hatással volt az olvasási szokásokra, az olvasásban érintett társadalmi rétegekre. Az olvasó emberek köre évszázadról évszázadra bővült, új műfajok jelentek meg. A 20. században már épp a megváltozott olvasási szokásoknak köszönhetően váltak népszerűvé az új (újra felfedezett), rövidebb terjedelmű műfajok, mint a kisregény.

Az olvasás történetének kutatói az olvasás három forradalmáról beszélnek.

1. "Az első 'olvasási forradalom' a hangos olvasást csöndesítette el." Bár a néma olvasás gyökereit már az ókori Görögországban megtaláljuk, széles körben a késő középkorban terjedt el, amikor a könyvek, az írott elsődleges funkciójává a megőrzés vált.
   
   

   A csöndes olvasás jóval szabadabb asszociációkat enged meg, bensőségesebb kapcsolatot az olvasó és a szöveg között. Egyazon könyv többféle olvasattal kezd rendelkezni, ráadásul nem tereli el a figyelmet a szövegről a hangos olvasás. (A teljes szöveget lásd itt.)

   
   
   
   
2. A második olvasási forradalommal az intenzív olvasást az extenzív olvasás váltotta fel. A nagy mennyiségű, egyre szélesebb körben elérhető nyomtatott szövegnek köszönhetően az intenzív, kevés könyvet (főként a Bibliát) sokszor elolvasó, átismétlő, memorizáló olvasás helyébe a nagy mennyiségű, változatos műfajú szöveget feldolgozó és befogadó, kritikus olvasás került. Ebben az időszakban kezd a könyvek kiadása tömegessé válni, áruk jelentősen csökken, egyre többen és többet, változatos témákban és műfajokban olvasnak. Elkülönül egymástól a vad, a tudós és a hasznos olvasás.
   
   

   Olvasmányait széles körből válogatja és váltogatja, saját célokat kiválasztva tiszteletlen és szabad, valóságos "olvasási düh" tör ki rajta. [Wittmann 2000] Szaporodó újságok, olvasókörök, kölcsönkönyvtárak, és a megsokszorozódó könyvkiadás segítik kielégíteni vágyait. A XVIII. század végére kialakul az a meggyőződés, hogy egyszerűen minden elolvasható.
   (Forrás: Ropoly: A könyv és az olvasás)

   
   
   
   
   
3. Az olvasás harmadik forradalmának a ma embere a tanúja: ez az elektronikusan tárolt, megjelenített és terjesztett szövegek kora. A hálózatisággal megjelenő hipertext egyszerűvé teszi a szövegek közötti átjárást, a nem lineáris olvasást; a szöveg kereshetővé, könnyen és gyorsan használhatóvá válik. Ezzel egyidőben megnő a nyilvánosságra kerülő szövegek ellenőrizetlensége, s a veszély, hogy nem megbízható az, amit olvasunk. A web, a webkettő közösségivé teszi az olvasást, lehetővé teszi a szövegek szerkesztését, újrastrukturálását: a használó egyszerre válik íróvá, olvasóvá és kiadóvá - "az összeolvadó szerepek új módszereket és lehetőségeket kínálnak." (Ropoly)
   
   

A képek forrása:

Woman Reading

Reading Books